Az epilepszia olyan neurológiai rendellenesség, amelyet visszatérő rohamok jellemeznek, amelyeket az agy rendellenes elektromos aktivitása okoz. A neurofeedback-kezelés és az agytérképezési technikák ígéretesnek bizonyultak az epilepszia kezelésében, mivel az agyi diszregulációt célozzák és javítják az önszabályozó mechanizmusokat. Íme, hogyan alkalmazhatók ezek a megközelítések:
A neurofeedback-kezelés, más néven EEG biofeedback, az agytréning egy olyan formája, amelynek célja, hogy megtanítsa az egyéneknek, hogyan szabályozzák önszabályozással az agyhullámok aktivitását. Epilepszia esetén a neurofeedback a stabilabb és kiegyensúlyozottabb agyhullám-mintázatok elősegítésére összpontosít, csökkentve a rohamtevékenység valószínűségét. A neurofeedback foglalkozások során az epilepsziás embereket egy EEG (elektroenkefalogram) készülékhez csatlakoztatják, amely valós időben méri az agyhullám-aktivitásukat.
Vizuális vagy auditív visszajelzéssel az emberek megtanulják, hogyan modulálják agyhullám-mintázatukat a kívánatosabb állapotok felé, például növelik a relaxációval kapcsolatos bizonyos frekvenciák amplitúdóját, és csökkentik a rohamtevékenységgel kapcsolatos frekvenciák amplitúdóját. Idővel a következetes neurofeedback-edzés az agyi aktivitás jobb önszabályozásához vezethet, ami az epilepsziás embereknél potenciálisan csökkentheti a rohamok gyakoriságát és súlyosságát.
Az agytérképezés (kvantitatív EEG) részletes információt nyújt az agyi elektromos aktivitásról és a funkcionális összeköttetésekről. A qEEG-adatok elemzésével az orvosok azonosítani tudják az epilepsziával összefüggő aberrált agyhullámmintákat és a szabályozási zavarok területeit. A qEEG-elemzés feltárhat olyan specifikus biomarkereket és mintázatokat, amelyek epilepsziára utalnak, mint például az interiktális epileptiform kisülések (IED) vagy az abnormális spektrális teljesítmény bizonyos frekvenciasávokban. Az abnormális területek azonosításával a klinikusok a neurofeedback protokollokat úgy alakíthatják ki, hogy azok a rohamtevékenységhez hozzájáruló specifikus régiókra vagy agyi hálózatokra irányuljanak. Az agytérképezés az agyi aktivitás időbeli változásainak nyomon követésére is használható, lehetővé téve az orvosok számára, hogy értékeljék a neurofeedback-kezelés hatékonyságát, és szükség esetén kiigazításokat végezzenek.
A neurofeedback-kezelés és az agyi feltérképezési technikák kombinálása átfogó megközelítést biztosít az epilepszia kezelésében, amely mind a tünetekkel, mind a mögöttes neurofiziológiai mechanizmusokkal foglalkozik. Lényeges azonban megjegyezni, hogy a neurofeedbacket és az agyi térképezést kiegészítő terápiaként kell alkalmazni az epilepszia hagyományos orvosi kezelése mellett, képzett egészségügyi szakemberek felügyelete mellett.